Tulajdonképpen nem szoktam nagyon gyakran lekvárt főzni, elsősorban azért, hogy még véletlenül sem legyen itthon. Most viszont két kifogásom is volt, az egyik, hogy több napig vendégeim vannak, így gondoltam reggelihez legyen valami házi finomság –persze kiderült, hogy rajtam kívül senki nem szeret édeset enni reggel, úgyhogy csak én eszem- remek. A másik ok, hogy két gyümölcs van, amiből soha nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy csináljak legalább egy-egy kis üveggel: az eper és a rebarbara. Szezonra való tekintettel az egy-egy üveg most született. A rebarbarát mindig vaníliával főzöm, na az valami zseniális páros. Az epret meg abszolút magában, hogy csak azt az intenzív eper ízt érezzem.
Az arány mindig ugyanaz: egy közepes üveghez 45dkg gyümölcs, 20dkg zselésítő cukor (itt a Dr. Oetker márkájút veszem), fél citrom leve. Ez a kiindulópont, a gyümölcs édességétől, ill. savanyúságától, valamint ízléstől függően megy bele több, vagy kevesebb cukor, vagy valami fűszer. A rebarbarához egy vaníliarúd kikapart magja is megy. Lehet vegyes eper+rebarbarát is csinálni, az nagyon klasszik és nagyon finom együtt, én még jobban szeretem külön. A gyümölcsöket feldarabolom (az epernél csak a nagyobb szemeket, a kisebbeket egy darabban hagyom, hogy azok olyan darabosak maradjanak a dzsem-ben), a cukorral és citromlével együtt lábasba teszem és sűrűre főzöm. Az első 20 percre általában közepes tűzön van és nyugodtan foglalkozom mással, akkor még csak levesedik. Sűrűsödni, zselésedni ezt követően kezd, akkor viszont már ott állok mellette és állandóan kavargatom. Az üvegeket egyszerűen csak forró vízzel kimosom, szárazra törlöm, belekanalazom a dzsem-et és konyharuhába bugyolálva kihűtöm. Semmi komoly sterilizálás meg cécó, ugyanis nem évekig áll majd a kamrában, hanem elég hamar elfogy mindig. Pl. vasárnap reggelente friss croissant-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése